Úgy gondoltam, legyen az első bejegyzésem egy éppen aktuális darab.

Mivel az egész ország a gázellátásról beszél, illetve a lehetséges hiánytól fél, előjöttek azok a témák, hogy mivel is lehetne csökkenteni a fűtést. Az én lakásomban gázkonvektorok vannak, így én teljes mértékben a városi szolgáltatástól függök.

Mivel a ház 1930 körül épült, és eredeti ablakaim vannak (nem szeretem a műanyag ablakokat), hiába próbáltam mindenféle szigetelőcsíkkal megoldani, továbbra is szökött a meleg, és húzott be a hideg. Úgyhogy elegem lett, és elhatároztam, hogy áldozok arra, hogy egy szakember idejöjjön, és leszigetelje nekem az ablakokat, ajtókat, és akkor onnan kezdve nem lesz akkora a gázszámlám. Hetekig olvastam utána a neten, ismerősöket kérdeztem meg, és végül úgy döntöttem, a bemarós-szilikonos megoldás lesz nálam a nyerő. A weben több oktatófilm, magyarázat is megtalálható erről, én pl. az ökoszolgálat oldalán találtam egy olyat, ami elmondja, hogyan is lehet otthon, csináld-magad módszerrel megoldani. Viszont vagyok annyira betoji, hogy inkább egy szakemberre bízom, mint hogy én szúrjak el bármit, vagy ha utólag probléma merülne fel, akkor garanciát vállaljanak érte.

(A bátrabbaknak javaslom, nézzék végig az oktatófilmet, azután pedig béreljék ki maguk a gépet, és csinálják meg a szigetelést. Aztán persze örülnék, ha be is számolnának az eredményekről)

A mai napon itt volt a fiatalember, aki elvállalta a jövő hét végére a szigetelést. Egy ajtó, és négy nagy, háromszárnyú ablak szigetelését 28.000-ért vállalta, ami végső soron nem is annyira drága, hiszen a fűtésszámlámon vissza fog jönni később ez az összeg.

A jövő hét végén tehát beszámolok arról, hogy milyen is volt a szigetelés, mennyi nyűggel, kosszal járt, vagy éppen mennyire egyszerű volt, és mennyi időt vett igénybe.

Ezek után a következő feladat a hőszigetelő alumínium fólia (ún. hőtükör) felragasztása lesz a konvektorok mögé, hogy tovább növeljem a szigetelést, és az egyébként utcára szökő meleget bent tartsam.